Én sem egyedül akartam utazni, hanem egy csoporttal, de mire eljutottam oda, hogy már tudtam pontosan, mikor vehetek ki ennyi szabadságot, minden csoportos út betelt. Az én hibám is, lassú voltam, de tény, hogy a csoportos utak viszonylag gyorsan betelek és nincs belőlük sok.
Viszont én nagyon el akartam utazni, Japán nekem olyan gyermekkori álom volt, így rövid gondolkodás után elkezdtem egy saját utat szervezni, ami végül annyira jól sikerült, hogy másodszorra már eleve úgy indultam neki mindennek, hogy újra egyedül akarok menni. És lehet, hogy harmadszorra is így lesz.

Egyedül Japánban jó is, meg nem is. Én mindkét alkalommal élveztem a visszavonultan eltöltött tíz-tíz napot, és az azzal járó érdekes nyugalmat. Jó volt, hogy nem szóltak hozzám és nekem sem kellet senkivel beszélni, nem is hallottam az embereket, de főleg nem értettem. Nem csörgött a telefonom, az e-mailjeimet sem néztem, minden akkor és úgy történt, ahogy én akartam. Ha egyedül jársz egy ilyen idegen helyen, hidd el, át fog járni a felfedező érzés! Japán volt az én El Caminóm.
Ez mondjuk a jó oldala, bár vitatható. A rossz majdnem ugyanez: egyedül vagy egy messzi, idegen országban, ahol minden más, mint otthon, és még az embereket sem lehet érteni. Magadra vagy utalva, nincs társad, nincs senki, akivel megoszthatod az élményeket. 

A döntés a tied - Japán így is, úgy is, egyedül és többen is páratlan kaland lesz!